Darnay-Dornyai Boronapince (Darnay u. 10.)
Településünk kiemelt jelentőségű látnivalója a Darnay pince. A török kori boronapince mestergerendáján olvasható évszám tanúsága szerint a kis diási pince 1644-ben épült, majd ehhez építettek a 19. sz. közepe táján egy présházat. Az épületet az 1. világháború utáni években a neves tudós kutató és polihisztor Dr. Darnay (Dornyay) Béla fedezte fel és mentette meg az enyészettől. A 2012-ben felújított pinceépületben a kihelyezett táblók segítségvel ismerkedhetnek meg a látogatók a település és a Balaton-felvidék szőlészeti és borászati múltjával, valamint a névadó dr. Darnay-Dornyai Béla kiváló magyar tudós életútjával és munkásságával.
Dr. Darnay (Dornyay) Béla (Keszthely, 1887- Budapest, 1965), muzeológus, honismertető
Keszthelyi halászcsalád leszármazottja. Korán árvaságra jut, Tatán nevelkedik, az algimnáziumot ott, a főgimnáziumot Kecskeméten végzi, 1905-ben leérettségizik. A piarista rend budapesti tanárképzőjében teológiát, földrajzot, és történelmet tanul (1906-09), majd történelem-földrajz szakos tanári (1910), geológiából doktori oklevelet szerez (1913).
Közben, 1910-ben pappá szentelik. Pályáját geológusként kezdi. A piarista rend rózsahegyi, veszprémi osztályán, majd Magyaróváron múzeumi őr. 1921-ben kilép a piarista rendből. Budapesten az Ampeológiai Intézetben, majd az Állami Gombászati Állomáson kap kutatói állást, 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban tanít, majd hazatér szülőföldjére. 1940-től a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa, majd igazgatója (1941-48). Miután nyugdíját megvonják (1949), a Magyar Állami Földtani Intézetben geológusként dolgozik (1952-54). 1963-ban rehabilitálják.
Széles körű érdeklődése tudományos publikációiban, valamint múzeumalapító lelkesedésében nyilvánul meg; mint pedagógus, a szemléltető oktatás lelkes szorgalmazója, s ez a szemlélet vezette múzeumalapítási tevékenységében is.
Polihisztor hajlamú kutatóként foglalkozott geológiával, hidrológiával, barlangkutatással, botanikával, műemlékkutatással és védelemmel. Széles körű ismeretterjesztő munkát folytat, helytörténeti tanulmányokat ír. Kiemelkednek ezek közül a bakonyi, Balaton-felvidéki tájakról, Salgótarjánról és környékéről írt munkák, útikönyvek. A Keszthelyi Múzeum igazgatójaként múzeumi értesítőt jelentetett meg, rövid közlemények közzétételére beindította a Balatoni Múzeum Füzetek – c. sorozatot. Életének minden állomáshelyén foglalkozott múzeumszervezéssel, létesített gyűjteményeket.
„Honismerettel a honszeretethez” – több mint 400 értekezés, cikk, könyv életének termése. 1964-ben Tata város díszpolgára lett és ebben azt évben az ELTE-n pedagógusi tevékenységének évfordulóján aranydiplomát kap. Salgótarján kilátót, turistaházat, iskolát és sport egyesületet nevez el emlékére.
Gyenesdiáson e pince és kiállítás őrzi nevét. Festett portréja a neves személyek Községházi Panteonjában került elhelyezésre. Az általa elkezdett mű is megvalósult, hiszen több kötetben megjelent Gyenesdiás Nagyközség Monográfiája. A Keszthelyi-hegységben jelölt sétaút van elnevezve róla. Nevét őrző alapítvány és honismereti kör a népi építészetet, a műemlék- és tájvédelmet ápolja. Távoli rokoni szálakon túl, mély tiszteletet táplált Darnay Kálmán, sümegi múzeum alapító iránt, akinek örökségét továbbvitte.
78 éves korában a keszthelyi Szent Miklós temetőben, családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. „A Balaton szerelmes tudósa ott pihen a nagy tó partján.”
Kiállítótér és bemutatóudvar
A Balaton és a Bakony természeti ritkaságainak és emberi alkotásainak tudós kutatója és kiváló ismertetője, Dornyay Béla dr. az I. világháború utáni években Gyenesdiáson egy öreg borpincét örökölt. Az alacsony, megroggyant, idejétmúlt épületet az ő helyében mindenki más lebontotta volna. A tudós Dornyay dr. azonban az öreg pincében művelődéstörténeti és néprajzi kincseket látott, így inkább őseredeti állapotába helyreállíttatta. Mert megállapította, hogy a pince fából, egy darab vas hozzáadása nélkül oly módon épült, ahogyan ma már a Balaton mentén, de az egész ország területén sem építkeznek.
A pince gerezdeléssel és zsilipezéssel egymásba rótt rendkívül vastag deszkákból, un. boronafából készült; ajtaja is súlyos boronaajtó, mely facsapon forog és „kölkes fazárral” csukódik; hornyolt végű hatalmas mestergerendáján, a mészréteg levakarása után, pedig a következő értelmű, szarkalábcsővel felvésett fölirat került elő:
Anno domini 1644 Jesus Hominum Salvator
Dornyay dr. azt is megállapította, hogy ez a közel háromszáz esztendős épület, az egykor általánosan dívott fapincék egyik jellegzetes és elég jó karban fennmaradt példánya, építése után kb. 200 évig magányosan állhatott, majd délről 1852-ben építettek, egy padlás nélküli, egyik sarkában, nyílt tűzhelyes présházat. 1922-ben ez a présház átépítésre került. Hatalmas méretű, jó pelyvás és nagyszámú vályog, itt-ott tömésféle és ebben számos római tetőfedő zsindely-töredék, meg római edény-töredék került elő (jeléül annak, hogy a római származású törmelékes anyag, akkortájt még szép számmal heverhetett szanaszét, Diás szőlőhegyein.
1993-tól 2009-ig közt elhanyagolt állapotba került a törökkori pincehajlék és a présház, majd 2012-ben a már önkormányzati tulajdonú épület a köz számára, pályázati úton Gyenesdiás Önkormányzata és a Forrásvíz Természetbarát Egyesület jóvoltából megújulhatott. Ma kiállítótér és étterem működik benne.
Pásztorház, Avar kiállítás (Kossuth L. u. 97.)
Korábban tipikus, népi építészeti emlék. A XIX. század közepén épült, mint a község csordásának szolgálati lakása. A Pásztorházban jelenleg avar történeti kiállítás és Kézműveskuckó várja az érdeklődő látogatókat.
Diási Vízimalom (Malom u. 5.)
Az egykori Talabér-Bujtor-Osvald – féle vízimalom teljes mértékben megújult, környezete megszépült, az épületben pedig Pékmúzeum, Festetics Fűszerkert és Herbárium került kialakításra.
Kerámiaház és Miska pince (Kossuth L. u. 103.)
Gyenesdiásra beérve az egyik legjellegzetesebb épület a J&A Kerámiaház, amelyet a Pék család vett a szárnyai alá, és alakította ki lenyűgöző portáját a hagyományokat, építészeti és kulturális értékeket tiszteletben tartva. A porta három részből áll; Kerámiaház, Keramikustanoda és Miska pince várja az érdeklődőket.
Mária szobor – Patrona Hungariae
A 71-es főút fölé magasodó dombon (ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi-öbölre), fokozottan védett természetvédelmi területen áll a Patrona Hungariae szobor, amelyet 1990-ben szenteltek fel. Boldogfai Farkas Sándor alkotása Magyarország utolsó királynéjának, IV. Károly feleségének, Zitának emlékét is őrzi.
Vitéz kereszt
A Vitéz keresztet Vitéz János és felesége Ságvári Anna állíttatta 1807-ben. Érdekessége, hogy felállításának évszáma rejtjeles formában van feltüntetve, azaz a latin szövegben rejlő római számok összeadásával kapjuk meg az 1807-et. A község területén több – további 16 db – kereszt található.
Nepomuki Szent János-forrás és szobor
2000-ben a Szent János-forrást felújították: vállalkozók, és a Forrásvíz Természetbarát Egyesület restauráltatta a forrás felett álló 1828-ban állított Nepomuki Szent János szobrot, kibővített területen a parkosítás mellett számos emlékfát is ültettek. A fák tövében elhelyezett emléktáblák őrzik Léczfalvi Sándor vízügyi mérnök – ő tervezte meg egykor a források hálózatba kötésének a rendszerét –, Darnay-Dornyai Béla honismertető, valamint Talabér János papköltő emlékét.
Bálványos regős prés (Körforgalomnál)
A közel 130 éves regős típusú, kevésbé megőrzött díszes bálványos prést még Molnár Tamás nemeshetési polgár dédöregapja készítette. Azóta egy pincében pihent, és most a három hegyközségi település határában található. A prés szimbolizálja azt a hegyközségi múltat, ami még 60 éve is jellemezte a zalai Balaton-parti falvakat.
Gyenesi Szent Ilona kápolna (Temető u. 1.)
Az akkor még Keszthelyhez tartozó gyenesi szőlőhegy lakói már 1807-ben elhatározták, hogy Isten tiszteletére kápolnát emelnek. Ekkor bontották el a Faludi Szent Erzsébet templom még álló romjait. Az építéshez azonban nem járult hozzá a község akkori földbirtokosa gróf Festetics György, ezért a köveket a község polgárai eladták, árát kamatra eltették. A gróf halála után fiához, Festetics Lászlóhoz fordultak, aki nemcsak megengedte a kápolna építését, hanem építési anyaggal is támogatta azt, ehhez területet is adott. Az egyházi tárgyakat és a kápolna összes felszerelését a gróf neje, a hercegnő és lánya Ilona grófnő készítették. A klasszicista stílusú kápolna másfél év alatt elkészült, 1826-ban Szent Ilona tiszteletére szentelték, ezzel állítva emléket László gróf Ilona lányának is. A félköríves szentélye a hajóval egyező szélességű. Kétoszlopos kapuzata fölött timpanon és kis torony látható. A kereszt a felszentelést követő évben került a toronyra.
Diási Havas Boldogasszony templom (Kossuth L. u.-Darnay u. sarok)
A Havas Boldogasszonynak szentelt kápolnát 1894. okt. 14-én építették egy korábban ott állott kápolna helyére, Radits Ákos budapesti műépítész tervei alapján. Az építési költségek nagyobb részét Dornyai Mihály hagyatékából fedezték. Az építési anyagok egy részét Festetics Tasziló gróf adta, míg a felszerelés költségeit Diás lakói fedezték. Az olasz reneszánsz stílusú, polikrom oltár Runggaldier József tiroli szobrász alkotása. (1914)
Az alábbi linken megtekinthető egy kisfilm, ami a település épített örökségeit, helyi értékeit mutatja be, ITT pedig a kulturális örökségekről szóló film látható.