Darnay pince

Településünk kiemelt jelentőségű látnivalója A Darnay. Pince, rendezvénypajta és piknikkert

A török kori boronapince mestergerendáján olvasható évszám tanúsága szerint a kis diási pince 1644-ben épült, majd ehhez építettek a 19. sz. közepe táján egy présházat. Az épületet az 1. világháború utáni években a neves tudós kutató és polihisztor Dr. Darnay (Dornyay) Béla fedezte fel és mentette meg az enyészettől. A 2012-ben felújított pinceépületben a kihelyezett táblók segítségvel ismerkedhetnek meg a látogatók a település és a Balaton-felvidék szőlészeti és borászati múltjával, valamint a névadó dr. Darnay-Dornyai Béla kiváló magyar tudós életútjával és munkásságával.  Borkóstolóra is van lehetőség előzetes bejelentkezés alapján.

Dr. Darnay (Dornyay) Béla (Keszthely, 1887- Budapest, 1965), muzeológus, honismertető
Keszthelyi halászcsalád leszármazottja. Korán árvaságra jut, Tatán nevelkedik, az algimnáziumot ott, a főgimnáziumot Kecskeméten végzi, 1905-ben leérettségizik. A piarista rend budapesti tanárképzőjében teológiát, földrajzot, és történelmet tanul (1906-09), majd történelem-földrajz szakos tanári (1910), geológiából doktori oklevelet szerez (1913).
Közben, 1910-ben pappá szentelik. Pályáját geológusként kezdi. A piarista rend rózsahegyi, veszprémi osztályán, majd Magyaróváron múzeumi őr. 1921-ben kilép a piarista rendből.  Budapesten az Ampeológiai Intézetben, majd az Állami Gombászati Állomáson kap kutatói állást, 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban tanít, majd hazatér szülőföldjére. 1940-től a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa, majd igazgatója (1941-48). Miután nyugdíját megvonják (1949), a Magyar Állami Földtani Intézetben geológusként dolgozik (1952-54). 1963-ban rehabilitálják.
Széles körű érdeklődése tudományos publikációiban, valamint múzeumalapító lelkesedésében nyilvánul meg; mint pedagógus, a szemléltető oktatás lelkes szorgalmazója, s ez a szemlélet vezette múzeumalapítási tevékenységében is.
Polihisztor hajlamú kutatóként foglalkozott geológiával, hidrológiával, barlangkutatással, botanikával, műemlékkutatással és védelemmel. Széles körű ismeretterjesztő munkát folytat, helytörténeti tanulmányokat ír.  Kiemelkednek ezek közül a bakonyi, Balaton-felvidéki tájakról, Salgótarjánról és környékéről írt munkák, útikönyvek. A Keszthelyi Múzeum igazgatójaként múzeumi értesítőt jelentetett meg, rövid közlemények közzétételére beindította a Balatoni Múzeum Füzetek – c. sorozatot. Életének minden állomáshelyén foglalkozott múzeumszervezéssel, létesített gyűjteményeket.
„Honismerettel a honszeretethez” – több mint 400 értekezés, cikk, könyv életének termése. 1964-ben Tata város díszpolgára lett és ebben azt évben az ELTE-n pedagógusi tevékenységének évfordulóján aranydiplomát kap. Salgótarján kilátót, turistaházat, iskolát és sport egyesületet nevez el emlékére.
Gyenesdiáson e pince és kiállítás őrzi nevét. Festett portréja a neves személyek Községházi Panteonjában került elhelyezésre. Az általa elkezdett mű is megvalósult, hiszen több kötetben megjelent Gyenesdiás Nagyközség Monográfiája. A Keszthelyi-hegységben jelölt sétaút van elnevezve róla. Nevét őrző alapítvány és honismereti kör a népi építészetet, a műemlék- és tájvédelmet ápolja. Távoli rokoni szálakon túl, mély tiszteletet táplált Darnay Kálmán, sümegi múzeum alapító iránt, akinek örökségét továbbvitte.
78 éves korában a keszthelyi Szent Miklós temetőben, családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. „A Balaton szerelmes tudósa ott pihen a nagy tó partján.”

Kiállítótér és bemutatóudvar
A Balaton és a Bakony természeti ritkaságainak és emberi alkotásainak tudós kutatója és kiváló ismertetője, Dornyay Béla dr. az I. világháború utáni években Gyenesdiáson egy öreg borpincét örökölt. Az alacsony, megroggyant, idejétmúlt épületet az ő helyében mindenki más lebontotta volna. A tudós Dornyay dr. azonban az öreg pincében művelődéstörténeti és néprajzi kincseket látott, így inkább őseredeti állapotába helyreállíttatta. Mert megállapította, hogy a pince fából, egy darab vas hozzáadása nélkül oly módon épült, ahogyan ma már a Balaton mentén, de az egész ország területén sem építkeznek.
A pince gerezdeléssel és zsilipezéssel egymásba rótt rendkívül vastag deszkákból, un. boronafából készült; ajtaja is súlyos boronaajtó, mely facsapon forog és „kölkes fazárral” csukódik; hornyolt végű hatalmas mestergerendáján, a mészréteg levakarása után, pedig a következő értelmű, szarkalábcsővel felvésett fölirat került elő:

Anno dominy   1644   Jesus Hominum Salvator

Dornyay dr. azt is megállapította, hogy ez a közel háromszáz esztendős épület, az egykor általánosan dívott fapincék egyik jellegzetes és elég jó karban fennmaradt példánya, építése után kb. 200 évig magányosan állhatott, majd délről 1852-ben építettek, egy padlás nélküli, egyik sarkában, nyílt tűzhelyes présházat. 1922-ben ez a présház átépítésre került. Hatalmas méretű, jó pelyvás és nagyszámú vályog, itt-ott tömésféle és ebben számos római tetőfedő zsindely-töredék, meg római edény-töredék került elő (jeléül annak, hogy a római származású törmelékes anyag, akkortájt még szép számmal heverhetett szanaszét, Diás szőlőhegyein.
1993-tól 2009-ig közt elhanyagolt állapotba került a törökkori pincehajlék és a présház, majd 2012-ben a már önkormányzati tulajdonú épület a köz számára, pályázati úton Gyenesdiás Önkormányzata és a Forrásvíz Természetbarát Egyesület jóvoltából megújulhatott. Ma kiállítótér és borkóstoló is működik benne.

 A Darnay utcában található Pince a 71-es főútról könnyen megközelíthető.
Információkért nyitvatartásról, programkínálatról, kérjük, kattintson!